Gyermekien derűs az a hang, ahogyan Tóth Krisztina kislány hőse a betegségről beszél. Ha valamelyik szülő megbetegszik, az nehezen feldolgozható trauma a gyerek számára. Erről lehetne szomorúan írni, de a szerző inkább viccesen, a tőle megszokott friss szemlélettel közelít ehhez a tabutémához is.
„Mindenki ott volt, amikor anya hazajött, mintha születésnapot ünnepeltünk volna. Mondtam is a nagypapának, hogy kár, hogy nincs ma szülinap, mert olyan szépen összejöttünk.
Nagypapa azt mondta, hogy bizonyos értelemben ez is egy szülinap, anya újjászületett.
A felnőttek mindig akkor mondják azt, hogy bizonyos értelemben, ha valami egyáltalán nem az, aminek nevezik. Vagyis nem volt torta.”
Gyermekien derűs az a hang, ahogyan Tóth Krisztina kislány hőse a betegségről beszél. Ha valamelyik szülő megbetegszik, az nehezen feldolgozható trauma a gyerek számára. Erről lehetne szomorúan írni, de a szerző inkább viccesen, a tőle megszokott friss szemlélettel közelít ehhez a tabutémához is. Elmagyarázza a gyerekeknek, hogy mit jelent egy daganat, hogy a betegségből meg lehet gyógyulni, és hogy mindenről lehet, sőt kell is beszélgetnünk. Humoros könyv, amely megmutatja, hogyan vészelhetünk át egy családi válságot, hogyan értethetjük meg a kicsikkel, hogy semmi sem félelmetes, ha mi, felnőttek világosan és tisztán beszélünk róla.
A Népszabadság hétvégi mellékletében /2015. június 7./ a Könyvheti gyerekkönyvek között
Both Gabi az Anyát megoperálták című könyvről is írt:
Tóth Krisztina nem véletlenül az egyik legolvasottabb és legjobb kortárs író. Az ő írói hangja remélhetőleg a gyerekirodalom területén is messzire hallatszik majd. A minden felesleges sallangtól megfosztott szöveg egy kislány nézőpontjából meséli el anyja betegségét. Megrendítő és mégis felszabadító ez az írás. Tóth Krisztina iróniával leplezi a mélységes érzelmeket, melyeket valószínűleg minden olvasó megtalál majd a kötetben. Nem is akarok semmi mást írni erről a rövid történetről, melyet Hitka Viktória visszafogott és épp a szöveghez illő képei kísérnek, csak annyit, hogy ez az egyik legjobb szöveg, amit életemben olvastam. Így érdemes beszélni a gyerekekhez, így érdemes beszélni a betegségről, így lehet érdemes figyelni a világot, ahogyan azt Tóth Krisztina teszi.