Ifj. Fekete István önéletrajzi regényében szelíd öniróniával, meglepő őszinteséggel és humorral mesél életének meghatározó első negyed századáról. A könyv egyik fő erőssége a két világháború közötti vidéki élet romantikájának bemutatása, de hasonlóan lebilincselőek a fővárosra rácsodálkozó kiskamasz szórakoztatóan megírt élményei is. A visszaemlékezésből kirajzolódik a budapesti félvilág tarka szövete, szeretni való csibészek sorsa fonódik össze a „tisztességes” polgárok életével.

A szerző rajongásig szeretett édesapja szinte minden oldalon felbukkan - többek közt azt is megtudjuk, mi történt azon a végzetes reggelen, amikor az írót a János kórház előtt tette ki egy nagy fekete autó. A regény egyik legdrámaibb, egyben legszebb pillanata, amikor Ifj. Fekete István élete döntő fordulatáról vall, s elmeséli, hogyan sodródott bele az 1956-os forradalomba, és miért döntött végül úgy, hogy elhagyja Magyarországot.