A fenti cím önmagában összeférhetetlen ellentétet hordoz? Értelemezhető ebben a kontextusban a kérdés? Csak ebben a felvetésben gondolkodhatunk a tanulásfejlesztés témakörén belül? Megférhet egy szerkezetben a két kifejezés a „vagy” kötőszó „és” szóra cseréjével? Ha igen, hogyan?

Hányszor álmodozunk arról kedvenc regényeinket lapozgatva, hogy bárcsak ott lehetnénk a szereplők mellett! Ezt az élményt, a történetbe lépés izgalmát hozzák el a kalandválasztós könyvek, amelyekben az olvasó hoz döntéseket arról, hogyan folytatódjon a cselekmény. Vigyázat, rizikós az olvasás! Lehet, hogy egy szereplőt veszélybe sodrunk, de az sem kizárt, hogy egy fontos titok nyitjára jövünk rá. Egyszerre kaland, játék és kockázat. 

Logikai-ügyességi feladatok vártak az Autizmus Centrum tanulóira a Rákóczi iskolában, ahol házi LÜK-bajnokságot szerveztek számukra – ilyen még soha nem volt az intézmény életében. Miért van nagy jelentősége egy ilyen eseménynek, és miért nagy kihívás az autizmussal élő gyerekek számára?

Előző cikkemben amellett tettem le a voksomat, hogy mind kicsinyünknek, mind nekünk magunknak is hasznos gyermekünk társas készségeinek tudatos fejlesztése. Ezzel nemcsak a másokhoz való kapcsolódásban juttatjuk előnyhöz csemeténket, de saját szülői szerepünk megélése – a szülői élményünk – is megváltozik. Kifejezetten erre a tudatos fejlesztésre készült a Hogyan legyél hang-Erős társas-érzelmi kompetenciafejlesztő füzetem

A Hogyan legyél hang-Erős a harmadik fejlesztő kötetem; beszippantott a társas képeskönyvek világa. Manapság különösen fontos feladatnak tartom a szülői énhatékonyság érzésének növelését, a szülő-gyermek kapcsolat minőségének, és kettejük mentális jóllétének javítását. Az idén megjelent, hangerő-szabályozásról szóló kiadvány kiemelt helyet foglal el a szívemben. Ha megkérdezik azonban, hogy miről szól, válaszomat gyakran beszédes szemforgatás fogadja. „Szomorú, hogy ezeket a dolgokat tanítani kell”, vélekednek fejcsóválva egyesek; „régen ezeket minden gyermek tudta, nem kellett tanítani”, mondják lesújtva mások. Én egyáltalán nem így gondolkodom erről, és azt is elmondom, miért. 

A 2024/25-es tanévben, a korábbi digitális oktatás után talán még nagyobb figyelem irányul a tanulást, tanítást segítő eszközök, programok felé. A Kaméleon Olvasóklub négyfordulós levelezős játéka az alsósoknak nem csak az olvasás és szövegértés elsajátításában segít, de erőssége a diszlexia-prevenció is. A cél a szövegértés fejlesztése, az olvasóvá nevelés és a kortárs irodalom megismertetése, izgalmas és játékos kihívások segítségével. A kortárs szöveget általában egy klasszikus irodalmi mű kíséri, hogy megmutassuk, ezekkel a mesékkel is lehet érdekesen és korszerűen dolgozni.

A gyermekek születésük utáni első két évben egy intenzív, rohamos fejlődési fázison mennek keresztül. A kezdetben védtelen, teljes ellátásra szoruló újszülöttből egy önálló, cselekvő, tevékeny, vágyait és akaratát a környezete tudtára adó gyermekké válik. Nincs is még egy ennyire intenzív fejlődési intervallum gyermekünk élete során. Ez az időszak a szülőknek élményekben kiemelkedően gazdag, mindennap rácsodálkozhatnak a fejlődő gyermeki elme csodáira: gyermekük megfog tárgyakat, megtesz lépéseket, megnéz ábrákat, felfedez arckifejezéseket, megél érzelmeket, stb. A megfelelően fejlődő és jól strukturálódó idegrendszer lehetővé teszi, hogy a gyermek a különféle fejlődési mérföldköveket a megfelelő minőségben, a megfelelő időintervallumokban kivitelezze. A gyermekeknek ehhez csak arra van szükségük, hogy a környezetük tudatosan segítse, támogassa, ösztönözze a bontakozó készségeit, képességeit.

Élmény alapú író-olvasó találkozók és foglalkozások a Móra Kiadó, A Trend Kiadó és a Naphegy Kiadó szerzőivel könyvtárak, oktatási intézmények és kulturális programszervezők részére

A 21. század a digitalizáció forradalmát hozta el számunkra. Az előző generációk csak a tudományos-fantasztikus regényekben találkozhattak olyan eszközökkel, amelyek ma mindennapi életünk részei: elektromos autók, zsebben hordott számítógépek, vezeték nélküli videókapcsolat. Évtizedeken keresztül a televízió volt a legnagyobb veszélyforrás, mosolyogva gondolunk vissza arra, hogy milyen naiv vízióink voltak a tévé előtt védtelenül ülő gyerekek jövőjével kapcsolatban. Azt viszont fontos látni, hogy a szabadidőért folytatott harc már ekkor elkezdődött, az internet és a mobileszközök elterjedésével pedig – magunk is tapasztalhatjuk – napi szinten küzdünk azért, hogy elszakítsuk magunkat és családunkat a képernyőtől.