Tizenöt év egy gyermek életében is hosszú idő, hát még Kerekítő manóéban! Épp ennyi telt el azóta, hogy a kedvelt figura beköltözött az első Kerekítő népi mondókáskönyvbe, így befészkelte magát a gyerekszobák polcaira, és bájos bábként is felbukkant a baba-mama foglalkozásokon.
A gyermekek születésük utáni első két évben egy intenzív, rohamos fejlődési fázison mennek keresztül. A kezdetben védtelen, teljes ellátásra szoruló újszülöttből egy önálló, cselekvő, tevékeny, vágyait és akaratát a környezete tudtára adó gyermekké válik. Nincs is még egy ennyire intenzív fejlődési intervallum gyermekünk élete során. Ez az időszak a szülőknek élményekben kiemelkedően gazdag, mindennap rácsodálkozhatnak a fejlődő gyermeki elme csodáira: gyermekük megfog tárgyakat, megtesz lépéseket, megnéz ábrákat, felfedez arckifejezéseket, megél érzelmeket, stb. A megfelelően fejlődő és jól strukturálódó idegrendszer lehetővé teszi, hogy a gyermek a különféle fejlődési mérföldköveket a megfelelő minőségben, a megfelelő időintervallumokban kivitelezze. A gyermekeknek ehhez csak arra van szükségük, hogy a környezetük tudatosan segítse, támogassa, ösztönözze a bontakozó készségeit, képességeit.
Élmény alapú író-olvasó találkozók és foglalkozások a Móra Kiadó, A Trend Kiadó és a Naphegy Kiadó szerzőivel könyvtárak, oktatási intézmények és kulturális programszervezők részére
A 21. század a digitalizáció forradalmát hozta el számunkra. Az előző generációk csak a tudományos-fantasztikus regényekben találkozhattak olyan eszközökkel, amelyek ma mindennapi életünk részei: elektromos autók, zsebben hordott számítógépek, vezeték nélküli videókapcsolat. Évtizedeken keresztül a televízió volt a legnagyobb veszélyforrás, mosolyogva gondolunk vissza arra, hogy milyen naiv vízióink voltak a tévé előtt védtelenül ülő gyerekek jövőjével kapcsolatban. Azt viszont fontos látni, hogy a szabadidőért folytatott harc már ekkor elkezdődött, az internet és a mobileszközök elterjedésével pedig – magunk is tapasztalhatjuk – napi szinten küzdünk azért, hogy elszakítsuk magunkat és családunkat a képernyőtől.
Előző, 2023. novemberi cikkemben arról esett szó, hogy az a divat, hogy merésznek, vagánynak, és persze minden pillanatban végtelenül boldognak tűnjünk. Azzal azonban, hogy mi magunk mit tartunk bátorságnak és nyitottságnak valójában, alapvetően nekünk, magunk felé van belső munkánk. Érdemes először kicsit gondolkodnunk, mielőtt kijelentjük: „ilyen vagyok”, de főleg amikor kicsinyünkről jelentjük ki: „Ádám ilyen”.
Január 27-én, a Kongresszusi Központban kerül megrendezésre a Pedagógus Expo. Négy teremben várják előadások az érdeklődőket, és több, mint ötven kiállító mutatkozik be a rendezvényen. A Móra teremben szó lesz a hatékony tanulásról, az élményszerű olvasásról, az óvoda-iskola átmenet megkönnyítéséről és arról, hogy mi lehet gyermekeink hosszútávó jóllétének záloga? Előadásainkra és kiállítói standunkhoz szülőket és pedagógusokat is szeretettel várunk.
Nagy valószínűséggel az év leginkább kiemelt és kedvelt időszaka az advent, ami a karácsonyi ünnepkör első vasárnapjától egészen január hatodikáig, vízkereszt ünnepéig tart. Magában foglalja az év leginkább várt napjára való készülődést, magát az „eljövetel” ünneplését, és az azt követő időszakot is. Ilyenkor az intézményes nevelés különböző színterein (a bölcsődében, az óvodában, az iskolában egyaránt) és a családokban is érezhetően megváltozik a légkör. A levegőt áthatja az ünnephez kapcsolódó színek, fények, hangok áradata, a különböző gyümölcsök, fűszerek, sütemények illata.
Amikor a nyitottság kérdése felmerül, úgy érzékelem, a legtöbb felnőtt nyitottnak gondolja magát. Új helyre megyünk el kirándulni, új recepteket próbálunk ki, frufrut vágatunk, vagy hajszínt váltunk, bár furának tűnik a divat, amit az üzletben látunk, merészen igenis felpróbáljuk azt a ronda blúzt vagy szoknyát – megyünk vele, hiszen ez a trendi. Kérdés, hogy ezek a választások mennyire komfortzónán kívüliek, mennyire vagányok valójában, vagy gyakorlatilag ugyanabban a homokozóban játszunk, csak most nem egy zöld, hanem épp egy kék lapáttal.
Amikor gyereknevelésről olvasunk, azt találhatjuk, hogy a hisztiről mindenkinek van véleménye. A közös ezekben általában az, hogy hisztizni negatív dolog, ezért valahogy meg kell állítani, meg kell szüntetni. Amikor azonban – az amúgy angyali – gyerekünk épp a földön fetreng, vagy két kézzel ütni próbál minket, akkor legtöbbször azonnal lenne szükségünk tudásra, türelemre és támogatásra, az elméleti megoldások helyett.
A nyári szünet utolsó napjai az óvodába és iskolába induló gyermekek és szüleik életében egy kicsit olyanok, mintha egyszerre lennének két világban. A nyár felhőtlen öröme és a tanévre (óvodában: nevelési évre) való felkészüléssel járó izgalmak egyaránt részévé válnak a hétköznapoknak.