Kortárs irodalmunk egyik jelentős hiányossága (és korántsem az egyetlen), hogy az utóbbi években bántóan kevés történetet olvashattunk a kiflicsücskök vitézségéről, a vérpudingok álnokságáról, a csokisminyon szépségéről, Sütiföldéről és Tortavárról pedig éppenséggel szinte semmit. Keresztesi József A Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza hajmeresztő és igaz története tíz fejezetben elmesélve című meseregénye tehát mindenképpen úttörő vállalkozás, hiánypótló mű.

A szöveg mint verses regény természetesen Puskin (magyarul: Áprily Lajos), Arany László, Térey János és Varró Dániel által kijelölt úton halad, és – úgy tűnik – az Anyegin-strófa andalító jambusai épp úgy alkalmasak az Irénke néni által hol odaégetett, hol pedig ragadós sütiszörnyek dicstelen tetteinek megéneklésére, mint Tatjána és Anyegin szerelmének, Sztálingrád ostromának vagy éppen Muhi Andris maszat-hegyi kalandjainak elmesélésére. Ahhoz azonban, hogy egy ennyire klasszikus műfaj ennyire frissnek tűnjön, mint a Csücsök esetében, nem csak Keresztesi József imponáló formabiztonsága, meglepő képzettársításai, a versnyelvre való folyamatos reflexiója, önfeledt humora és játékossága, de a történetvezetés precíz megszerkesztettsége, sőt szigora kellett. A történet épp úgy támaszkodik a népmesei hagyományra, mint az angolszász nonszensz költészeti tradícióra, az ismert klisék meglepő, és így a felnőtt olvasó számára is élvezhető módon: ironikus fordulatokban tárulnak elénk.

A szöveg mindezeken túl– számomra rendkívül szimpatikus módon – régen várt proklamáció a finomfőzelék a kelkáposztafőzelék ehetetlenségéről, valamint szenvedélyes vádirat a csokis sajttal szemben, amelynek – és itt újra csak egyetérthetünk a szerzővel – sosem lett volna szabad léteznie.

Ezen alapigazságok kimondásával irodalmunk mindeddig szintén adós volt. A Csücsök, mint minden verses regény a szóbeliség és írásbeliség határán áll. Nem elég olvasni, hangosan kell olvasni. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, legyen az esti felolvasások kötelező darabja!