Engem éppen akkor ejtett rabul a Szegény Dzsoni és Árnika világa,amikor a legtöbben el szoktak távolodni a meséktől: kamaszkoromban. A középiskolám irodalmi színpadán éveken át küzdöttem azért, hogy megrendezhessem,az utolsó előadásra pedig még a szerzőt is sikerült elcsalnom. A darab után beszélgettünk Lázár Ervinnel, és elmondta, hogy gyerekként minden áldott nap tíz kilométert gyalogolt alsó-rácegrespusztai otthona és az iskola között. Ezt a felejthetetlen útvonalat örökíti meg Az óriás és a Hóban című önéletrajz iihletésű írásában is.
Az életre szóló találkozás után falni kezdtem a novelláit is. Rá kellett ébrednem, hogy ezek többsége szintén sehányéveseknek szól,különösen az úgynevezett mesenovellák, amelyekben jellemzően egy kislány vagy egy kisfiú beszélget a (sokszor írói válságban leledző) apafigurával. Már akkor, tizenévesen meglepett, hogy ezek a filozofikus és nagyon is realista,életszagú szövegek miért csak novellás kötetekbe száműzve érhetők el ahelyett,hogy legalább egy részük illusztrált gyerekkönyvben is megjelenne.
A kötet igazi kuriózuma mégsem ezeknek a kevésbé ismert szövegeknek az újrakiadásában keresendő, hanem egy valóságos nyomozás eredménye. Abban a kiváltságos helyzetben voltam ugyanis, hogy Vathy Zsuzsa, Lázár Ervin házastársa felkérésére éveken át rendszeresen ülhettem mesterem íróasztalához a hagyaték gondozása miatt, és a szó szoros értelmében az asztalfiókból került a kezembe egy felirat nélküli mappa, amely az Országmesét rejtette. Ez az évszám nélküli, gépelt formában ránk maradt, minden bizonnyal kései kézirat ebben a válogatásban jelenik meg először, mint ahogy a két kötetkezdő költemény is.
Mikkamakka és Vacskamati versére igazán különös körülmények között találtam rá. A szerző számítógépének környékét rendezgetve régi flopilemezekre lettem figyelmes, ám a nagy részüket már nem lehetett a számítógép meghajtójával beolvasni, ezért Zsuzsa arra kért, hogy egy ismerős segítségével végezzünk adatmentést a lemezeken, hátha előkerül néhány kincs. Ugyanígy jártunk el a Lázár család kisszékelyi nyaralójában maradt lemezekkel és az ottani számítógépadataival is. Igen ám, de az adatmentést követően a dokumentumok többsége szinte teljesen értelmezhetetlen, rejtjeles üzenetként jelent meg a képernyőn. Lázár Ervin Q című novellájára emlékeztetett a helyzet, amelyben az önérzetes írót először a magánhangzók, majd a mássalhangzók is cserben hagyják, csak a Q marad neki.
Vacskamati versének utolsó három sora például így festett:
R’)R’gben tR’?R’rsz R’?R’ssze,
te fR’)R’lkR’GR’llR’ŁR’s lR’GR’ttyR’ŁR’ ,
te dinnye, te bR’?R’szme!
Macska Vathyval, vagyis Vathy Zsuzsával jó időbe telt, mire sikerült megfejtenünk, melyik krikszkraksz melyik ékezetes betű helyett szerepel, és életre szóló élmény volt először elolvasni a rekonstruált verseket. Remélem, a felfedezés öröme járja majd át a sehányéves olvasókat is a nyolc kiváló kortárs grafikus rajzaival megjelenő kötet olvasásakor.
Dávid Ádám
író, a sorozat szerkesztője