Rajzol és ír, amióta az eszét tudja. Általános iskolás korában jött rá, hogy ebből meg is lehet élni, ha igazán tehetséges az ember. Miután diplomás illusztrátor lett, a Bolognai Könyvvásáron egy kiadó felfigyelt a rajzaira, így kapta az első megbízást. Ellenállhatatlanul vonzza minden, ami a varázslással, a mesék világával kapcsolatos, illetve minden, ami csillog.

A gyerekeket leginkább azért csodálom, mert szó nélkül beengedik őket Meseországba. A magamfajta meseírónak viszont nap mint nap meg kell küzdenem a határőrökkel. És ezek nem akármilyen lények ám! A legtöbbször a hétfejű sárkány áll szolgálatban, aki a következőket kérdezi: – Neve? – M. Kácsor Zoltán.

"Majoros Nórának hívnak, bár édesapám Apolkának vagy Dórának szeretett volna nevezni. 1979-ben születtem Győrben, karácsonykor. Születésnapi bulit nem tartok, de legalább mindenki megjegyzi.
Hamar túltettem magam azon, hogy kötéltáncos nem lehetek a tériszonyom miatt, úgyhogy inkább meséket írtam, rajzoltam és rajongtam a természetért.

Makhult Gabriella



Szül.:1981.05.08. 1995-1999-Képző- és Iparművészeti SzKI 1999-Középfokú grafikusi képesítés 1999-2000-Népi Mesterségek Szakközépiskolája, bőrműves, szitanyomó szakok 2000-Bőrműves középfokú Okj 2000-2005- Magyar Képzőművészeti Egyetem, képgrafika szak, tanárok, mesterek: König Róbert, Somorjai Kiss Tibor, Karátson Gábor

1918. december 23. – 1955. október 6.
Apja, Mándy Gyula újságíró volt, anyja, Alfay Ilona tanítóképzőt végzett tisztviselőként dolgozott. Szülei válása után apjával maradt, korán megismerte a pesti kávéházak, mozik, szállodai szobák világát. Bár apjával feszült volt a viszonya, ő maga is elismerte, hogy íróként nagyon sokat köszönhet neki.

"Réges-régen, 1937-ben születtem. Gyerekkorom egyetlen hosszú játék volt, és abban reménykedtem, hogy sose lesz vége. Amikor pályát kellett választanom, nem tudtam, mitévő legyek. Annyi minden érdekelt! Sokmindent ki is próbáltam - ám a sors elterelt a tévutakról, s egy különös lehetőséget adott: a könyvkészítést.

"Réges-régen, 1937-ben születtem. Gyerekkorom egyetlen hosszú játék volt, és abban reménykedtem, hogy sose lesz vége. Amikor pályát kellett választanom, nem tudtam, mitévő legyek. Annyi minden érdekelt! Sokmindent ki is próbáltam - ám a sors elterelt a tévutakról, s egy különös lehetőséget adott: a könyvkészítést.