Antoine de Saint-Exupéry1900. június 29. - 1944. július 31.
Antoine de Saint-Exupéry Lyonban született egy vagyonos, régi arisztokrata család sarjaként. Édesapját még gyermekkorában elvesztette, édesanyjához egész életében szoros szálak fűzték, kapcsolatuk plasztikus rajza bontakozik ki az író Levelek anyámhoz című gyűjteményéből.
A Tesz-Vesz könyvek világhírű megálmodójáról fia, ifj. Richard Scarry mesél, akit édesapja Hucknak becézett, és Cicó (Huckle) karakterét róla mintázta. A rövid életrajzok után bepillantást nyerhetünk az egyedülálló életmű műhelytitkaiba is.
RICHARD SCARRY
„Édesapám 1919-ben született a Massachussets állambeli Bostonban, és az ottani szépművészeti múzeumban is folytatta tanulmányait. Az 1940-es években New Yorkba költözött, ahol megismerkedett későbbi feleségével: Patricia Murphyvel. Később édesanyám számos könyvét ő illusztrálta. Szüleim aztán Westportba költöztek Connecticutban. Édesapám – ha épp nem a rajztáblája fölé hajolt – általában a vitorlásán szelte a habokat, és én is ott voltam ám a fedélzeten! 1968-ban beleszeretett a síelésbe, és elhatározta, hogy Svájcba költözünk. Vásárolt egy kis faházat is Gstaad-ban, ahonnan könnyedén elérhette a sípályákat. Ezen a festői helyen készítette el számos könyvét.”
író, gyásztanácsadó
Egy kedves könyvtáros hölgy egy író-olvasó találkozón úgy mutatott be, hogy extrém sportoló vagyok, és ezzel a négy gyerekemre és az eddig megjelent 19 könyvemre utalt.
Nos, van még néhány dolog, amivel a családomon és az íráson kívül foglalkozom. Mentálhigiénés szakemberként, gyásztanácsadóként gyászolókat segítek. Ide tartozik a hozzátartozó halála, vagy a pre- és perinatális veszteség, de ide tartozik a válási veszteség is, amely szintén nehéz gyásszal járó folyamat.
Székesfehérvár, 1970.09.14
Érettségi után egészségüggyel, természetgyógyászattal kapcsolatos szaktanfolyamokat végeztem (infarktus-rehabilitáció, értorna, sztrecsing, aromaterápia, relaxáció stb.) A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Főiskolai karán végeztem egészségfejlesztőként.Ösztöndíjak: 1994-ben Magyar Könyv Alapítvány - Tarkabab c. regény megjelentetése 1999-ben Lánczos Kornél-Szekfű Gyula Alapítvány - Csuportkép c. kötet megírása Kamaszként egyáltalán nem voltam szép kislánynak mondható. A felületes szemlélő számára leginkább fiúnak tűntem, s emiatt számos kínos kalandba keveredtem. Ráadásul nagy dioptriaszámú szemüveget is kellett viselnem. Nagyon görcsös, szorongó kamasz voltam, sok mindent nem értettem a körülöttem lévő világból. Legfőképpen a fiúkat. Pfú! De jó, hogy kinőttem ezeket az éveket! Vissza ne jöjjön az a sok hideglelés, meg vakrandi még álmomban sem! Sosem tudtam pl. egy DISCO-ban felszabadultan jól érezni magam, mert a barátnőimmel folyton azt vártuk: „Ma este lesz az. Ma fogunk megismerkedni VELE!" - és ez persze sosem következett be. Így átestünk a ló túloldalára, és minden buli előtt sorba vettük, milyen szerencsétlenség fog történni velünk. Persze mindig egy olyan verzió jött be, ami addig eszünkbe sem jutott. S mit köszönhetek ennek a sok kalamajkának? Azt, hogy nagyon jó maradt a memóriám. Pontosan tudom, milyen gátlásosnak lenni, milyen érzés az esélytelenek kétségbeesésével szerelmesnek lenni, s milyen elérhetetlennek tűnik ebben az állapotban a boldogság. Ma már rendhagyó író-olvasó találkozókat tartok szerte az országban, ahol metakommunikációról, önbizalomról (leginkább annak hiányáról), fiú-lány kapcsolatokról, és a szexualitás alapjairól beszélek a kamaszoknak. Remélem, hitelesen. Megjelent művek: Macskaköröm (Móra - 1990, 2001, 2004), Szerelemlék (Móra - 1991), Tarkabab (magánkiadás - 1995). Ebből a regényből filmnovella is készült, melyből 2001-ben Pajor Dóra rendező tv-filmet készített, Csuportkép címmel. Le a csajokkal! (Móra - 2002, 2004), Jasmine (Móra - 2003, 2005), Csuportkép (Árgus-Vörösmarty Társaság - 2003), Le a pasikkal! (Móra - 2004, 2006), Engem szeress! (Móra - 2005), Mocsok Csillag (2008). Kockacukor (2012 április)
1982-ben születtem, Hatvanban. Mindig az évszámot mondom először, a félreértések elkerülése végett. Pakson nőttem fel, és mielőtt ezredszer is megkérdeznétek: nem, nem világítok a sötétben.
Gyerekkorom óta szeretem az irodalmat, de előbb tartottak felvételit a helyi szakközépiskolában, mint a gimiben, így műszerészként végeztem, kegyelemkettessel. Majd angol szakon szereztem diplomát, utána pedig bölcsődében dolgoztam. 2019-ben megszületett a kisfiam. Azóta semmit nem csinálok a saját kedvemért:
