(Firenze, 1826 november 24. - 1890 október 26.)
Olasz származású író és újságíró. Carlo Lorenzini fiatalon sok időt töltött Collodiban, írói álneve is innen ered. Egyházi iskolában tanult, majd az 1848-as forradalom hatására önkéntesként beállt a hadseregbe. Az Olasz Királyság kikiáltása után, 1861-től felhagyott a politizálással és egy ideig a színházi cenzori bizottság tagjaként tevékenykedett. Ebben az időben írt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az 1870-es évektől kezdetett el gyermekirodalommal foglalkozni. Eleinte még a francia Charles Perrault világhírű meséit (Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította olaszra, csak később kezdett el saját meséken és mesefigurákon dolgozni. A Pinokkió kalandjai című könyv 1883-ban jelent meg és hozta el a várva várt sikert az író számára. Az életre kelt fabábú története a mai napig óriási népszerűségnek örvend.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense. Nyelvészeti kutatómunkáját Grétsy László irányításával kezdte 1972-ben. 1976-ban a szokatlan szóképzésről írt értekezésével szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen bölcsészdoktori címet. 1977-ben került a Budapesti Tanítóképző Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére, ahol részt vett a magyar nyelv oktatásának korszerűsítési munkálataiban: a Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény összeállításában, valamint társszerzőként A magyar nyelv könyve megírásában. 1975-től 1987-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetében az Új magyar tájszótár készítésében vett részt tudományos segédmunkatársként. 1988-tól folyamatosan jelennek meg helyesírási és nyelvtani elemzési gyakorlókönyvei, valamint a hozzájuk kapcsolódó munkafüzetei. 1991-től 1996-ig a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszékének volt a vendégtanára. Az oktatás mellett diákkörével nyelvjárásgyűjtést végzett Medvasalján. 1998-tól 2003-ig a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén vendégtanári feladatokat látott el. 2003-tól 2011-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanított egyetemi docensként. 2011-től 2016-ig a pozsonyi Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének volt a vendégtanára.
Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. – Budapest, 2020. február 24.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, ifjúsági szerző, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Kisújszálláson született, egy nehéz sorsú kovácsmester nagyobbik fiaként, és itt járta ki az elemi iskolát is. A háború után – egy zenetanár biztatására, édesapja ellenzése ellenére, de édesanyja közbenjárására – jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába, ahol hegedűsnek készült. Itt érettségizett. Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis fellázadt a zene ellen, hiszen noha felvételi nélkül felvették volna a Zeneakadémiára, mégis a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de – 1956 után – bölcsésztanulmányait sem fejezte be.
Cyril Gely regényíró és sikeres drámaíró. Többször jelölték a Molière színházi díjakra, megkapta az Académie Française Grand Prix du jeune théâtre díját, a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját, 2015-ben pedig a legjobb adaptációért járó Césart a Volker Schlöndorff által rendezett Diplomácia című filmért.
