Camille de Peretti 1980-ban született Párizsban. Üzleti tanulmányokat végzett, gyakorlati idejét pénzügyi elemzőként egy szingapúri banknál és Japánban töltötte, ahol a Camille főztje című műsorban a francia konyha rejtelmeibe igyekezett beavatni a japán tévénézőket. Diplomája megszerzése után egy neves párizsi színház- és filmművészeti iskolába iratkozott be, és rendezvényszervező céget alapított. A festészet és az irodalom szerelmeseként 2005 óta az írásnak szenteli az életét. Már első, 24 éves korában megjelent, a saját anorexiája inspirálta regényével felhívta magára a figyelmet – azóta további nyolc regényt publikált.  

(Firenze, 1826 november 24. - 1890 október 26.)

Olasz származású író és újságíró. Carlo Lorenzini fiatalon sok időt töltött Collodiban, írói álneve is innen ered. Egyházi iskolában tanult, majd az 1848-as forradalom hatására önkéntesként beállt a hadseregbe. Az Olasz Királyság kikiáltása után, 1861-től felhagyott a politizálással és egy ideig a színházi cenzori bizottság tagjaként tevékenykedett. Ebben az időben írt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az 1870-es évektől kezdetett el gyermekirodalommal foglalkozni. Eleinte még a francia Charles Perrault világhírű meséit (Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította olaszra, csak később kezdett el saját meséken és mesefigurákon dolgozni. A Pinokkió kalandjai című könyv 1883-ban jelent meg és hozta el a várva várt sikert az író számára. Az életre kelt fabábú története a mai napig óriási népszerűségnek örvend.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense. Nyelvészeti kutatómunkáját Grétsy László irányításával kezdte 1972-ben. 1976-ban a szokatlan szóképzésről írt értekezésével szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen bölcsészdoktori címet. 1977-ben került a Budapesti Tanítóképző Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére, ahol részt vett a magyar nyelv oktatásának korszerűsítési munkálataiban: a Magyar nyelvészeti szöveggyűjtemény összeállításában, valamint társszerzőként A magyar nyelv könyve megírásában.  1975-től 1987-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetében az Új magyar tájszótár készítésében vett részt tudományos segédmunkatársként. 1988-tól folyamatosan jelennek meg helyesírási és nyelvtani elemzési gyakorlókönyvei, valamint a hozzájuk kapcsolódó munkafüzetei. 1991-től 1996-ig a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszékének volt a vendégtanára. Az oktatás mellett diákkörével nyelvjárásgyűjtést végzett Medvasalján. 1998-tól 2003-ig a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén vendégtanári feladatokat látott el.  2003-tól 2011-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanított egyetemi docensként. 2011-től 2016-ig a pozsonyi Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének volt a vendégtanára.

Egy írót sokféleképpen megtalálhatja a története. Engem például egy rémálmon keresztül talált meg az enyém, azaz egy rémálom tehető felelőssé, hogy végül szegről-végről mégis író lettem. Mert bár gyerekkoromtól kezdve ott motoszkált az agyamban a késztetés, hogy írni kellene, és bár valóban sercegett is olykor a ceruzám alatt a papír a szegedi kis gyerekszobámban, a munka eredménye valahogy soha nem volt az igazi... valami mindig hiányzott... Mert akkor még nem talált meg a történetem.

Csájiné Knézics Anikó vezető tanító és pedagógus-szerző, aki az általános iskola alsó tagozatának nyelvi készségeit (írás, olvasás, nyelvtan) fejlesztő tankönyvek és feladatgyűjtemények szerzőjeként ismert. 
26 évig tanított a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban, annak mesterpedagógusa volt. A Tanítók egyesületének elnöki tisztjét töltötte be 15 éven keresztül. 

Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. – Budapest, 2020. február 24.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, ifjúsági szerző, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Kisújszálláson született, egy nehéz sorsú kovácsmester nagyobbik fiaként, és itt járta ki az elemi iskolát is. A háború után – egy zenetanár biztatására, édesapja ellenzése ellenére, de édesanyja közbenjárására – jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába, ahol hegedűsnek készült. Itt érettségizett. Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis fellázadt a zene ellen, hiszen noha felvételi nélkül felvették volna a Zeneakadémiára, mégis a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de – 1956 után – bölcsésztanulmányait sem fejezte be.

Cyril Gely francia regény- és forgatókönyvíró, sikeres színpadi szerző. Többször jelölték a francia színházi életben a legrangosabb elismerésnek számító Molière-díjra. 2004-ben elnyerte a Francia Akadémia fiatal drámaírókat elismerő díját, Volker Schlöndorff Az utolsó éjszaka Párizsban című filmjének forgatókönyvéért 2014-ben a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díjában, 2015-ben Franciaországban pedig a legjobb adaptációért járó César-díjban részesült. Magyarul a Hasadás című regénye jelent meg először 2024-ben a Trend Kiadó gondozásában – a mű színpadi változatát A díj címmel mutatták be.