1974 nyarán perdültem a világra. Zene és természetszerető nagycsaládban nőttem fel. Életem első tizenöt évét végigjátszhattam, festhettem. Rajtam kívül mindenki zongorázott a családban, én csak a furulyáig jutottam.
Érettségi után az ELTE-n angol nyelvtanár szakot végeztem. Két évvel később Bölcsészkaron egyetemi diplomát kaptam angol nyelv és irodalomból. Közben részt vettem az ELTE, akkor induló kétéves drámapedagógiai képzésén, melynek köszönhetően drámajáték-vezetői képesítést szereztem. Sokat tanultam Kaposi Lászlótól, Gabnai Katalintól. Ő szerkesztette a Dünnyögők és dúdolók című népi gyűjtést, mely első hivatalos találkozásom volt az ölbeli játékokkal. A báb és maszk gyakorlati tantárgynak köszönhetően, Granasztói Szilvia segítségével betekintést nyerhettem a Magyar Állami Bábszínház kulisszatitkaiba.
Később, a Hagyományok Házában népi kismesterségek játszóház-vezetői tanfolyamot végeztem, ahol két éven át Sándor Ildikótól néprajzkutatótól, a Tücsökringató című kötet szerkesztőjétől tanulhattam rengeteg ölbeli játékot, népdalt, mondókát. Megpróbáltam gyermekkori zenei élményeimet is feleleveníteni, hiszen ekkor már megszületett első gyermekünk, Bálint majd Juli és rá négy évre Ábel. Mondókáskönyv gyűjtővé váltam.
A gyermekeimmel otthon töltött kilenc év alatt számos tapasztalatot gyűjtöttem zenés, tornás foglalkozásokon, melyekre 2-3 évesen egy-egy délelőtt jártunk. Láttam, mitől működik, vagy mitől nem működik egy foglalkozás. Sokat tanultam az I. kerületi Nevelési Tanácsadó logopédusaitól. Ugyanitt részt vehettem egy egy éves beszédindító játszócsoporton, ahol egy pszichológus és logopédus páros 2-4 éves gyerekekkel foglalkoztak. (A terápiának fontos része volt a mozgásfejlesztő tornaszerek használata). Számtalan fejlesztőpedagógiai témájú szakirodalmat, írást olvastam, a dislexia prevenciótól kezdve az ayres terápiáig, a zenei neveléssel kapcsolatos szakirodalmon túl.
2006. őszén, amikor legkisebb gyermekem is átlépte az óvoda kapuját, Mazsola Játszó címmel bábos-énekes tornát indítottam több helyszínen 1-4 éves korú gyermekeknek. Elsőként báboztam az országban az óvodát megelőző korosztálynak, rövid, életszagú szösszenetekkel építkezve. 2010-től saját mesefigurámmal: Kerekítő Manóval folytatódott a játék.
2007. tavaszán végeztem el Gállné Gróh Ilona, Forrai Katalin díjas énektanár 30 órás Ringató módszertani tanfolyamát. 2010-től Kodály Zoltán tanítványának, Kokas Klári néninek a 90 órás tanfolyamát is elvégeztem, mert minden érdekel, ami érzelmi és zenei neveléssel kapcsolatos. Tapasztalataim, ismereteim, a drámapedagógiai szemléletmód, és a művészettel való művészetre nevelés kerek egységgé forrt az évek során.
2008. nyarán megálmodtam a Kerekítő, ölbeli játékok honlapját, azzal a céllal, hogy azok a szülők is könnyen feleleveníthessék népi ölbeli játék tárunkat, akik nem juthatnak el baba-mama foglalkozásokra. Kapcsolódó könyveimet a Naphegy Kiadó és a Móra adja ki,a kötetben megjelenő játékok élő elsajátításához pedig Kerekítő foglalkozásokat indítottam 2009. szeptemberében, immár rokonlelkű kollégák bevonásával. Mondókás Mókát, Bábos Tornát tartunk ;a Kerekítő Tippentő kitalálásának köszönhetően pedig népi énekesek és néptáncpedagógusok is csatlakoztak hozzánk.

1926. április 23. - 2003. július 14.

Szegeden született. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter illetve Eötvös József Bölcsészettudományi Egyetemen folytatta, filozófia, pszichológia, szociológia (később politikai gazdaságtan) szakon. Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tankönyv osztálya, 1953-tól az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora volt, 1964-től főszerkesztői beosztásban. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig, de ezután is a kiadó munkatársa, később igazgatósági tagja volt. Első könyve 1957-ben jelent meg. Azóta több mint harminc könyvet írt. Írásait az olvasók korhatár és fenntartás nélkül szeretik. A felnőtt és gyerekvilág konfliktusait humorba oldó, nagy sikerű könyveit harmincöt nyelvre fordították. Írt még filmforgatókönyvet, dolgozik hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. 1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Húsz évig volt elnökségi tagja az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996 óta elnöke az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának. Hosszan tartó betegség után 2003.július 14-én hunyt el.

Jill Murphy Londonban született és nevelkedett. Szeretett iskolába járni, és már kicsi korában is szépen rajzolt és mesélt. Tizenegy évesen egy szigorú zárdaiskolába került, ahol a tanárok jobban örültek, ha mesélés helyett a tanulással foglalkozott. Egy napon, amikor két barátnőjével zuhogó esőben ért haza, az édesanyja megjegyezte: „Úgy néztek ki, mint három boszorkány!” – Így született meg Jill fejében első könyvének története. A Botcsinálta boszi főszereplője egy boszorkányiskolába járó lány, aki sehogy se találja helyét az iskolában.