A 20. századi olasz gyerekirodalom legkiemelkedőbb alakja, aki költőként, mese- és regényíróként újrafogalmazta a gyerekeknek szóló irodalom feladatát. Műveinek központjában a gyermeki fantázia és kerativitás korlátlan szabadsága áll. Az Andersen-díjas író legtöbb művét számos nyelvre lefordították, humoros, szórakoztató történeteiből filmek és színházi feldolgozások születtek.

1986-ban született. 2009-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafika szakán. Az egyetemen grafika mellett tanár szakos hallgató is volt.

Ezután egy rövid kanyar után a gyerekeknek szóló illusztrálással kezdett foglalkozni. 2013-ban aranyvackor díjat nyertek Szecsődi Tamás Leóval.

Jelenleg könyveket, magazinokat, kiránduló tanösvények illusztrál.

Réber Lászó
(1920. május 21- 2001. november 2.)

A rajz az őskor óta úgy születik, hogy közben fogy a nyomot hagyó rajzeszköz, a rajzszén, az okker, az ólom- és ezüstvessző, a tus vagy a modern grafit-rudacska faköpenyben, vagyis a ceruza. Egy ceruza az élet mélységeiben, börtönben vagy fogolytáborban drága kincs, vagy épp tiltott jószág. Réber László már fiatalon tehetségesen rajzolt, de művészete nem főiskolai-egyetemi órákon és gyakorlatokon fejlődött ki, hanem egy azerbajdzsáni hadifogolytábor kőfejtőjében, ahol az életben maradás fontos kelléke volt az a plusz adag "komiszkenyér", amit az őrökről készített rajzokért kapott. Talán ebben a világban vált benne belső paranccsá, hogy nincs más, csak a vonal, hogy nem lehet satírozni, mismásolni, próbálkozgatni, mert nincs papír és ceruza, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges. Ezt a parancsot a kiszabadulása utáni évtizedekben is követte, akár független grafikusként, akár újságkarikatúristaként, akár könyvillusztrátorként. (Hiszen ki ne ismerné a Janikovszky Éva által írt bölcs képeskönyvek családját, kisfiúval, húggal, szülőkkel, rokonokkal, kutyával-macskával?) Ha színeket használt, akkor is így tett: mintha egy iskolás gyerek gombfesték-készletével kellene ábrázolnia a trópusi őserdő összes madarának szárnytollait. És – sikerült. Korlátok közt válik el, ki a mester, valahogy így jellemezte Goethe a művész tehetségét. Ő ugyan a formai szabályok gúzsába kötött táncra gondolt, de érvényes a tétel a hazai és világtörténelem által ránk parancsolt megkötésekre is. A tiszta vonal és színvilág képes felülemelkedni mindenen, minél szűkszavúbban, minél egyszerűbb eszközökkel fejezi ki mondandóját, annál inkább. Ezt bizonyítja Réber László életművének fél évszázada.
Székely András

Regős Mátyás író 1994-ben született Ferencvárosban. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Eddig két kötete jelent meg, a Patyik Fedon élete és a Tiki. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott.

A Lóri és a kihalt állatok című regénye a „Regényes természet” című, 2021-ben kiírt regénypályázat

REICH KÁROLY
(Balatonszemes, 1922. augusztus 8. – Budapest, 1988. január 7.)

Az elmúlt évtizedekben, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig számtalan gyermekkönyv szereplőit elevenítette meg. Egész nemzedékek nőttek fel mese és verseskötet illusztrációin. ?Alkotásai nem ismeretlenek sem a meseolvasók, sem a művészetrajongók előtt. A Firkálást, a Levelet olvasót, A kiváncsi kecskét, A szobrász kertje cimü sorozatot és a mitológiai témájú tusrajzait már többször megcsodálhatták az érdeklődők. A Shakespeare-müvekhez készült illusztrációit sem kell bemutatni a könyvbarátoknak, a grafikák, rézkarcok kedvelőinek.

Már apró gyermekként is gyermek voltam. Ezt többen tanúsíthatják. Aztán úgy is maradtam.

Az általánosban, amikor a tanárnak valamiért el kellett mennie, vagy be sem tudott jönni az órára, engem állítottak ki felvigyázónak. Úgy döntöttem, hogy a rendetlenkedők felírása helyett inkább mesélek. (Volt miből: rengeteget olvastam.) A mesének azonban elég jónak kellett lennie ahhoz, hogy a hallgatóság ne az osztályterem felaprításával foglalatoskodjon, hanem a mesére figyeljen. Igyekeztem. Meséltem.

Általános iskolában volt egy foglalkoztató könyv, amibe be kellett írni, hogy ki mi akar lenni, ha nagy lesz. Én azt írtam régész, színész vagy rajzoló. A jelek szerint a harmadik bejött.

Általános iskolában volt, hogy azért kaptam, kaphattam jobb jegyet, mert lerajzoltam biosz órán az emberi test ábrát, vagy segítettem a rajzóra tanmenetének példarajzait elkészíteni a tanáraimnak. Egyértelmű volt, hogy rajzot fogok tanulni a későbbiekben is.

Romhányi József

(1921. március 8. –1983. május 7.)

Az író, költő, műfordító Nagytétény szülötte.

Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, s életét végig is kísérte a muzsika, bár maga a szavak facsarásához is remekül értett. 1951-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol dramaturgként kezdett dolgozni. 1957-től visszatért a zene területére, ugyanis az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett. 1960-1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának lett szintén művészeti vezető. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Számos magyar operához (például Erkel Ferenc, Sugár Rezső, Ránki György műveihez) alkotott új szövegkönyvet; operákat, musicaleket fordított magyarra – utóbbiak közül legismertebb a Macskák. A Lúdas Matyi (r.: Dargay Attila), Hófehér (r.: Nepp József) forgatókönyvírója.