Réber Lászó (1920. május 21- 2001. november 2.)
A rajz az őskor óta úgy születik, hogy közben fogy a nyomot hagyó rajzeszköz, a rajzszén, az okker, az ólom- és ezüstvessző, a tus vagy a modern grafit-rudacska faköpenyben, vagyis a ceruza. Egy ceruza az élet mélységeiben, börtönben vagy fogolytáborban drága kincs, vagy épp tiltott jószág. Réber László már fiatalon tehetségesen rajzolt, de művészete nem főiskolai-egyetemi órákon és gyakorlatokon fejlődött ki, hanem egy azerbajdzsáni hadifogolytábor kőfejtőjében, ahol az életben maradás fontos kelléke volt az a plusz adag "komiszkenyér", amit az őrökről készített rajzokért kapott. Talán ebben a világban vált benne belső paranccsá, hogy nincs más, csak a vonal, hogy nem lehet satírozni, mismásolni, próbálkozgatni, mert nincs papír és ceruza, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges. Ezt a parancsot a kiszabadulása utáni évtizedekben is követte, akár független grafikusként, akár újságkarikatúristaként, akár könyvillusztrátorként. (Hiszen ki ne ismerné a Janikovszky Éva által írt bölcs képeskönyvek családját, kisfiúval, húggal, szülőkkel, rokonokkal, kutyával-macskával?) Ha színeket használt, akkor is így tett: mintha egy iskolás gyerek gombfesték-készletével kellene ábrázolnia a trópusi őserdő összes madarának szárnytollait. És – sikerült. Korlátok közt válik el, ki a mester, valahogy így jellemezte Goethe a művész tehetségét. Ő ugyan a formai szabályok gúzsába kötött táncra gondolt, de érvényes a tétel a hazai és világtörténelem által ránk parancsolt megkötésekre is. A tiszta vonal és színvilág képes felülemelkedni mindenen, minél szűkszavúbban, minél egyszerűbb eszközökkel fejezi ki mondandóját, annál inkább. Ezt bizonyítja Réber László életművének fél évszázada. Székely András
REICH KÁROLY(Balatonszemes, 1922. augusztus 8. – Budapest, 1988. január 7.)
Az elmúlt évtizedekben, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig számtalan gyermekkönyv szereplőit elevenítette meg. Egész nemzedékek nőttek fel mese és verseskötet illusztrációin. ?Alkotásai nem ismeretlenek sem a meseolvasók, sem a művészetrajongók előtt. A Firkálást, a Levelet olvasót, A kiváncsi kecskét, A szobrász kertje cimü sorozatot és a mitológiai témájú tusrajzait már többször megcsodálhatták az érdeklődők. A Shakespeare-müvekhez készült illusztrációit sem kell bemutatni a könyvbarátoknak, a grafikák, rézkarcok kedvelőinek.
Romhányi József
(1921. március 8. –1983. május 7.)
Az író, költő, műfordító Nagytétény szülötte.
Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, s életét végig is kísérte a muzsika, bár maga a szavak facsarásához is remekül értett. 1951-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol dramaturgként kezdett dolgozni. 1957-től visszatért a zene területére, ugyanis az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett. 1960-1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának lett szintén művészeti vezető. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott. Számos magyar operához (például Erkel Ferenc, Sugár Rezső, Ránki György műveihez) alkotott új szövegkönyvet; operákat, musicaleket fordított magyarra – utóbbiak közül legismertebb a Macskák. A Lúdas Matyi (r.: Dargay Attila), Hófehér (r.: Nepp József) forgatókönyvírója.
Silvia Roncaglia Modenában született, és amikor éppen nem Olaszországban vesz részt író-olvasó találkozókon, vagy nem szökik el egy távoli szigetre, akkor Maranello közelében él.
Sikeres gyermekkönyvíró és színházi dramaturg. Közel száz kötete jelent meg a legkiválóbb olasz könyvkiadóknál, számos díjat is nyert, és 2006-ban a Kedves Johnny Depp című művéért neki ítélték a megtisztelő BANCARELLINO-díjat is.
